Az IDM bevezetések paradoxona: miért lassú a megtérülés és hogyan gyorsítható fel egy új modellel?

A vállalatok identitás- és jogosultságkezelése ma már nem egyszerűen IT-kérdés, hanem stratégiai jelentőségű üzleti kihívás. Ahogy a digitális infrastruktúra egyre összetettebbé válik, és a SaaS-alkalmazások gombamód szaporodnak, a felhasználói fiókok, jogosultságok, integrációk és audit-követelmények fenntartható kezelése már nem megoldható manuális folyamatokkal. A modern identitásmenedzsment-rendszerek (IDM/IGA) pontosan erre a problémára adnak választ: automatizálják a beléptetést, végigkövetik az életciklusokat, átláthatóvá teszik a jogosultságokat, és képesek megfeleltetni a szervezetet szigorú előírásoknak, például a NIS2-nek vagy a GDPR-nak.
Mégis, bár az IDM megoldások üzleti értéke vitathatatlan, a bevezetésük sok vállalatnál hosszadalmas, bonyolult és költséges folyamatnak bizonyul. A szervezetek jelentős része csak hosszú hónapok (vagy akár éven túl) látja meg az első valódi eredményeket. Ez pedig komoly feszültséget kelt az IT és az üzleti oldal között: miközben az IT a jövőbiztos működést építi, az üzlet addig is gyors, kézzelfogható előnyöket vár el.
Ennek a paradoxonnak az áthidalására kezd egyre inkább előtérbe kerülni egy alternatív megközelítés: egy olyan IDM bevezetési modell, amely egy előre beállított, dobozos konfigurációt telepít első lépésként, majd erre építkezve finomhangolja a rendszert a vállalat egyedi igényei szerint. Ez a modell azonnal működő eredményeket szállít, ezt követően kezdődhet a testre szabás.

2026.02.18.