Manapság egyre kevésbé érvényes a ‘vár-várárok’ típusú védelem, amikor a céges hálózaton belül nagyjából minden szabad, azon ki-be közlekedni azonban szigorú engedélyekhez kötött. Ma már szegmentált, sőt egyre gyakrabban mikroszegmentált hálózatokkal találkozhatunk, amelyeknek részét képezheti a (privát) felhős infrastruktúra is. Ezekben a helyzetekben már nem elégséges egy klasszikus tűzfal, még ha az éppen a “Next-Generation” tűzfalak képviselője is. Módosul a “perimeter” fogalma is: immáron nem egy van belőle, mert minden szegmensnek van egy sajátja, ami a többi szegmens perimeterével kommunikálhat, méghozzá a zéró-bizalom elvét alkalmazva.

A hazai viszonyokban bár az eszközpark és a szabályozás még el-el maradott e téren, de a törekvés, a koncepció már körvonalazódott. Igények ébredtek az új szemléletmód megvalósítására, szándék mutatkozik az erőforrások előteremtésére.

A legkülönbözőbb gyártók autentikációs megoldásait implementálva lehetőség nyílik a felhasználók és csoportok hatékony integrálására. Az SSL-proxy funkciónak köszönhetően minden titkosított csatornán folyó kommunikáció elemezhető, ezzel kiküszöbölve az SSL vakfoltokat, így teljes rálátást biztosít minden keresztülmenő adatforgalomra.

Kiemelt fontosságú szereppel bírnak ezen eszközök integrálhatósága olyan különböző technológiai megoldásokkal, mint például vírusvédelmi rendszerek, tiltó- és engedélyező lista, valamint statikus és dinamikus kódanalízis szolgáltatók, adatszivárgás-megelőző rendszerek és még szinte a végtelenségig sorolhatnánk.

A felhasználók több különböző eszközt is használnak internetezésre. Minden beérkező kapcsolat értelmezhető, szűrhető, szükség szerint visszafejthető, illetve továbbítható külső biztonsági eszközöknek, attól függetlenül, hogy a kommunikálni kívánó fél tudja-e, hogy az általa generált forgalom proxy szerveren halad keresztül.